(Download) "Toinette" by Bíró Lajos # Book PDF Kindle ePub Free
eBook details
- Title: Toinette
- Author : Bíró Lajos
- Release Date : January 25, 2011
- Genre: Family & Relationships,Books,Nonfiction,
- Pages : * pages
- Size : 1040 KB
Description
Bíró Lajos, családi nevén Blau (Bécs, 1880. augusztus 22. – London, 1948. szeptember 9.): író, újságíró.
1898-ban hírlapíró lett.
1900 és 1904 között a nagyváradi Szabadság munkatársa.
1904-től a Budapesti Naplónál dolgozott.
1907–1914 között Az Újság munkatársa volt.
A Károlyi-kormány idején külügyminisztériumi államtitkár volt.
1919-ben emigrált. Több országban élt (Ausztria, Franciaország, Németország).
1925-ben egy rövid időre visszament Budapestre, majd az Egyesült Államokba költözött.
1928-ban Berlinben élt, 1932-ben pedig Londonban.
1932-ben egyik alapítója és dramaturgja volt a London Films-nek.
1948-ban Londonban hunyt el.
Bíró Lajos: Toinette
„– A gróf úr jelenlétében, akinek sietve és töredelmesen már mindent elmondtam, még egyszer alázattal bocsánatot kérek a kisasszonytól. A vétség, amelyet elkövettem, majdnem megbocsáthatatlan. Először, mert a kisasszony a gróf úr vendége volt. Másodszor, mert semmi okot sem adott nekem arra a feltevésre, hogy mást lát bennem, mint alázatos szolgáját, aki a gróf úr parancsait végrehajtja.
A gróf felé fordult:
– Legyen szabad még hozzáfűznöm, hogy megbocsáthatatlan a vétségem azért, mert azt mutatja, hogy méltatlan voltam a gróf úr bizalmára, ha húsz év alatt nem tudtam megtanulni, hogy ostobaság és gazság, ha az ember erőszakkal akar olyasmit megszerezni, amit jó szívvel nem adnak neki.
Toinette felé fordult:
– Ha alázatos bocsánatkérésemet mégis a kisasszony lába elé merem helyezni, az csak azért történik, mert amilyen gyors volt tegnap a kijózanodásom, olyan mély most a megbánásom és mert hiszem, hogy a kisasszony kegyes jósága éppen olyan nagy, mint üde és fiatal szépsége, amely minden kötelességet elfelejttetett velem.
Toinette mozdulatlanul ült a mély karosszékben. Tudta, hogy ez a kerek szónoklat nagyobbrészt a grófnak szól, de csalhatatlan bizonyossággal érezte, hogy egy része neki is szól. Tegnap megvédte magát, tegnap az ő akarata érvényesült, mára több lett eközött a két különös ember között, mint egy elszédült falusi leány, akit nem engedtek a vízbe ugrani. Amióta tegnap délben arról értesült, hogy Kerbellan úr Dél-Amerikába surrant, azóta többet tanult, mint az elmúlt tizenhét év alatt. A vendéglőben tegnap este asszonyokat látott, akik oldalra hajtott fejjel, felsőséges mosolygással várták a férfiak megszólalását.”
(részlet)